Kovász a hűtőből

Tudom, volt már szó a kovászról, de ezt most megint muszáj megmutatnom. Pár napja sütöttem egy kenyeret, a dobozból elfogyott az öregtésztám. Nem is bántam, mert már jó tíznapos volt.  A doboz széléről összekapargattam a rátapadt tésztát, hogy könnyebb legyen majd elmosogatni. De sajnáltam még ezt a keveset is kárba veszni, így elkevertem 20 g liszttel és 20 g vízzel. A hőség miatt féltem, hogy könnyen túlérik még pár óra alatt is, ezért nem hagytam a konyhapulton, hanem egyből betettem a hűtőbe. Este megnéztem, gyönyörű, habzó kovászom volt. Most 50 g lisztet és 50 g vizet kevertem hozzá, és megint azonnal ment vissza a hűtőbe. Reggelre gyönyörű aktív lett a kovász. Ismét megetettem, és hűtőbe tettem. 3 nap után már egy kenyérre való mennyiség lett. Azóta is etetgetem.
Ha kenyeret akarok sütni, akkor többet, ötven, száz gramm lisztet és vizet adok hozzá, ha csak az állapotát akarom fenntartani, akkor csak 20-20 g-ot keverek bele.

A felső képen az aktív, az alsón pedig az épp megetetett kovászom.